Ízületi problémákkal, reumával végítéletig lehet az orvoshoz járni, az igazán hatékony kezelés azonban sajnos igen ritka. Aki viszont bevállalja, hogy eltölt néhány percet egy mínusz 110 fokra hűtött kamrában, az lehet, hogy gyógyírt talál a gondjaira. Kipróbáltuk a krioterápiát, más szóval a hidegkamrás kezelést, és egészen beleborzongtunk.

Ha valakinek elég volt a reumájára vagy az ízületeire szedett gyógyszerek mérsékelt sikeréből vagy mellékhatásaiból, ma már úgy is dönthet, hogy intenzív fázással próbál enyhíteni a panaszain - azaz igénybe veszi az úgynevezett hidegterápiát, amelynek keretében egy mínusz 110 fokos kamrában kell dideregni a tízalkalmas kezelés során. Az élmény nem kellemes, de az ígéret szerint fájdalommentes, és a beszámolók szerint meg is éri. Nem mellékesen pedig Michael Phelps is a hidegterápiát alkalmazta olimpiai felkészülésében. Több se kellett hát: mi is kipróbáltuk, hiszen Magyarországon is adott már a lehetőség.

Ősi módszer továbbgondolása

A modern klinikán még minden új és friss, de nagyon nincs időm nézelődni, mert már csak pár ajtó, és szembetalálom magam a lényeggel: a hidegkamrával. Most épp senki nincs bent, de a komoly vezérlőpulton már beprogramozták a következő időpontot, hogy addigra a kamra megfelelő hőmérsékleten várja a dideregni kívánó pácienst, akit én is bekísérek majd a fülkébe. Egy percet kell bent töltenem, és ekkor még nem is tudom, hogy csak a feléig bírom majd, de azt már előre szeretném leszögezni, hogy olykor még 30 másodperc is elég hosszú idő tud lenni.

Az, hogy Nyugat-Európa és a környező országok után majdhogynem utolsóként hazánkban is itt gomolyoghat a hidegkamrában a jeges levegő, két bőrgyógyásznő elhatározásán múlt. Már öt éve, hogy Dr. Vass Ilona és Dr. Szokolay Erzsébet felkerekedtek, és megkeresték Ausztriában azt a hidegterápiás klinikát, amelyről egyik ismerősük elragadtatva mesélt (pontos cím hiányában ez nem is volt egyszerű, hiszen ott hat is van belőle). Lenyűgözték őket a helyszínen látottak-hallottak, és a rendelésen várakozó betegek beszámolói, így hát hazaérve belefogtak a rendelőközpont itthoni megvalósításába.

Mikor nem alkalmazható?

• magas vérnyomás
• fél éven belül lezajlott szívinfarktus
• hidegallergia
• klausztrofóbia
• daganatos betegségek
• súlyos szívritmuszavarok

A drasztikusnak tűnő eljárást ízületi problémákra egyébként először Japánban alkalmazták, 1980-ban, és nemcsak drasztikusnak tűnik, hanem az is. Hiszen a célja is épp az, hogy a hidegsokk hatására beinduljanak a test öngyógyító folyamatai. A japánok tehát csupán visszanyúltak az ősi módszerhez, amely szerint gyulladt vagy problémás testrészek hűtésével javulás áll be. Az úgynevezett krioterápia nem csodamódszer, tízalkalmas kúra után a betegek mégis csodának számító tünet- és fájdalommentességről számolnak be, és ez az állapot 4-6 hónapig is kitarthat. "Az ausztriai klinikán egy bácsi azt mesélte, hogy régen bottal járt, ma az évi két kúrával kisebb hegyeket mászik meg" - mondja Vass doktornő, de a magyar sikerek is gyűlnek már. Egy fiatal tanárnő például 90 fokban bírta csak felemelni a karját, ma nagy köröket tud leírni vele, és ott a legelső páciens is, aki pikkelysömörrel kereste fel őket, és harminc kezelés után óriási változáson ment át a bőre.

Boldogsághormonok szabadulnak fel

Bár a hidegterápia főként az ízületi betegségekre használ, az eddig gyógyíthatatlannak tűnő pikkelysömörön kívül igen hatásos még krónikus ekcémára, asztmára, alvászavarokra, depresszióra, hasznos a sérülés vagy műtét utáni rehabilitációban, segíthet a bőrfeszesítésben, a fogyásban, és a sportteljesítményt is fokozza. Állítólag a brit futballisták rendszeresen alkalmazzák a teljestest-hidegterápiát - talán ettől is olyan jó az angol foci. Az igazgatónő egyébként azt mondja: ők is örömmel segítenék a magyar sportolók olimpiai felkészítését, és a vízilabdázók már rá is találtak a terápiára, az ifjúsági kajakválogatott tagjai pedig kísérleten vettek részt a Hermina Terápiás Központban, ahol két csoportot alkotva mérték össze futópados-kardiogépes teljesítményeiket és vérképüket. A kamrába látogatóknak lényegesen jobb lett a teljesítményük, mint az azt nélkülözőknek, és lényegesen alacsonyabb volt az izommunkával termelődő tejsav-szintjük, tehát hamarabb regenerálódtak izmaik.

Közben megérkezik az "időzített" páciens, Eszter. Fiatal kora ellenére egy ideje meg vannak duzzadva az ujjízületei, és a bőre is rakoncátlankodik. Belebújok a fürdőruhámba, közben gyorsan átöltözik a doktornő is, hogy velünk együtt szippantson a kamra ózondús levegőjéből, mielőtt tovább siet a városba a dolgára. "Érdekes kiegyensúlyozó hatása van ennek a pár percnek. Aki stresszes, pörgős életet él, azt lenyugtatja, aki viszont lehangolt, depressziós, jókedvre deríti a felszabaduló endorfin" - mondja, miközben én már indulnék a papucsomban, de figyelmeztetnek, hogy vegyek zoknit és cipőt. Emellett más testrészeket is védenünk kell a kezelés során: az arcunkra és orrunkra maszk kerül, fejünkre fül- és fejvédő, kezünkre kesztyű. Eszter, aki hatodik alkalommal van itt, már rutinosan a saját divatos ekrü sapka-sál összeállításban várja a bebocsátást. Arra gondolok, milyen mókásan nézhetek ki fürdőruhában és zoknis cipőben, mialatt az asszisztens egy-két dolgot elmagyaráz. Például azt, hogy hogyan tudjuk idő előtt majd a kilincset belülről kinyitni, vagy hogy egyenletesen lélegezzünk. Egyelőre még nem értem, mi a jelentősége ennek, de hamarosan mindenre fény derül.

Torokszorító a helyzet

Belépünk az előkamrába - az ajtó nyílásával kiszabadul a hófehéren kavargó mélyhűtött levegő -, itt mínusz 60 fok segít az akklimatizálódásban. Hideg van, de simán bírható. Fél perc múlva nyitjuk a másik kamrába vezető ajtót, ahol kissé mellbe vág a hidegek hidege. Én, az örökké didergő, a libabőrnél is libabőrösebbre váltok. Egy kis ideig még elvagyok, de hamarosan gyorsabban kezdem venni a szinte harapható levegőt, úgy érzem, egyre torokszorítóbb a helyzet, úgyhogy jobb, ha megkeresem azt az emlegetett kilincset. Az asszisztens egyébként az ablakon át kintről állandóan figyel, és mikrofonon keresztül folyamatosan közli, hány másodperc van még hátra a dermesztő élményből. Az orvosigazgatónő megnyugtat: első alkalommal ugyanígy járt, mint én, kapkodta a levegőt, a második menetben viszont már csak jótékonyan fázott - a fagyásos tünetek egyébként 8 perc után jelentkeznének. Esztert én már kívülről csodálom: két és fél percet bírt ki, kint azt mondja, magában számolta vissza a szekundumokat.

Szerencsére még félperces egyéni csúcsommal is érezhettem a lényeget. Miközben a bőröm plusz 5 fokra hűlt, a szervezetem igyekezett megtartani a mindenkori 37 fokos maghőmérsékletét. A kívülről érkező sokkhatás következtében a test kiegyenlítésre törekszik, és olyan erőket mozgósít, mint máskor soha. Eközben a bőr kapillárisai összehúzódnak, ezzel védve a szervezetet, hogy ne történjen túl nagy hőleadás. A kamrából kilépve azonban az eredeti négyszeresére tágul az érhálózat, tehát jelentősen javul a bőr vérkeringése, és az oxigéndús vér mindenhova eljut. A hideg levegő a tüdőre is jótékonyan hat, a melegbe visszatérve elkezd kitágulni és olyan hörgőcskéket is megnyit, amik addig nem működtek. (Emlékeim szerint pár hónapja a biológiai életkorom meghatározásánál épp a légzésfunkcióm volt gyatra, talán ezért ragadtak úgy torkon a röpködő mínuszok. Lehet, hogy épp krioterápiával kéne fejlesztenem a tüdőkapacitásomat?).

Kapuelmélet

Bár a reumatológusok között többen nyitottak az új terápiára, még mindig több szakember ódzkodik a mínuszok hallatán. "A tévhittel ellentétben nem arról van szó, hogy lefagyasztjuk az ízületet, és ettől nem fog fájni. A terápia hatásmechanizmusa az úgynevezett kapuelméleten alapszik" - tisztázza a helyzetet Dr. Vass Ilona. Ennek lényege, hogy ugyanazokon a rostokon jut be a hideg- és a fájdalominger a gerincvelői idegközpontba. De mivel a hidegérzet gyorsabb, mint a fájdalom, előbb ér a célba, ahol elfoglal minden helyet, és onnantól fogva nem "fér be" semmi más a "kapun", még a fájdalom sem. Tehát az extrém, pár perces sprintben a hidegérzés egyértelműen győzedelmeskedik a fájdalomérzés felett. Ettől egy időre jelentősen csökken, vagy el is tűnik a fájdalom, és ezt az időt használják ki a klinika személyi edzői, akik egyéni edzésprogramot állítanak össze a betegeknek az emeleti tornateremben. Ebben az időszeletben olyan átmozgató testedzést végeztetnek velük a különböző eszközökön, amelyeket már régóta nem tudtak megcsinálni.

Némi kudarcélménnyel hagyom magam mögött a zuglói klinikát, hiszen még egy percet sem bírtam ki a terápiás mélyfagyasztóban, ugyanakkor negyed óra elteltével konstatálom, hogy a délelőtti rosszkedvemnek nyoma veszett, a reggel óta tartó fejfájás szorítása is engedett már, és határozottan olyan érzés kerít hatalmába, mint mikor nagy ritkán teljesítem félórás uszodai etalonomat, és jóleső nyugodtság önt el. Hogy visszajövök-e, az még kérdéses, de hogy meggyőzni sikerült, az biztos.